Home » Egyéb » Így lett a mi Kéri Gyurink egy estére William Wallace dudása

Így lett a mi Kéri Gyurink egy estére William Wallace dudása

keribrave

Rengetegen lettek szerelmesek Skóciába a nagyszerű Braveheart című film után, ami itt, Magyarországon Rettenthetetlen néven jelent meg. Sokan vitatták, hogy ez a film mennyire adja vissza a történelem igaz lapjait (semennyire). Ami tény, hogy óriási nagy mű született, ami minden vitatkozás ellenére Skóciát megismertette a világgal, a SZABADSÁG (FREEDOM) eszméjét Skóciával kapcsolta össze és egyáltalán, valami hátborzongató, Tradíció-Szabadság-Skócia szellem dőlt ki a filmből, amiben az első óra után még semmi sem történt… (De mégsem hagyta ott senki a mozit!!!!!)
Ismerőseim, és én is többször (30-70) is megnéztük, csodáltuk a filmet, Mel Gibson alakítását, magát a mítoszt. A kékre festett arcú hős jelenséggé vált.
Mindenki kicsit Wallace szeretne lenni. Bámulni, kicsit ott lenni, kicsit meghalni a SZABADSÁG eszméje mellett.
Azután, csörgött a telefon és felkértek arra, hogy élőben, a Budafoki Dohnányi Zenekarral játsszam ezt el úgy, hogy Mel Gibson vagyok a Skót történelemben, benne vagyok, belül, mögöttem harmincszor húsz méteres vásznon mozog és… benne vagyok a filmben, benne  vagyok abban, amit a Világ egyharmada látott. Elvállaltam. Már a próbákra is kiltben, felföldi öltözékbe mentem. Tudtam, hogy nem „Boci-boci tarkát” játszunk. Szenvedtem, mert előre tudtam, hogy az eljátszandó darab, bizony látványosan nagy, hegyi skótdudát mutat, de valami ír, pumpálós, border dudán, de leginkább szintetizátoron lett felvéve. Éreztem, hogy ez óriási kihívás. Hangolási problémák lesznek itt – dögivel. De láttam magam, amint a tradícióval visszarepülök évszázadokat, és én játszhatom el Wallace tragédiáját, én lehetek benne a Skót Szabadság mozgó kockáiban.

Werner Gábor iszonyú munkával összehozta a BRAVEHEART zenéjét és Hollerung Gábor, karmester ezt meg is valósította. Azt hittem, hogy ott fogok állni, és fürdök a film gyönyörűségében – de nem. Nem láttam a moziból semmit sem, mert annyira kellett koncentrálni a zenére, ami „takkra” pontosan szólt a vásznon zajló eseményekhez. A Budafoki Dohnányi Zenekar, mint óramű játszott, és Hollerung Gábor karmester, elképesztő precizitással tartotta egybe a művet. Az önbizalmam bizony erősen kotyogott és a zabszem is dolgozott bennem, de a MÜPA közönsége végül igazi BRAVEHEART zenét hallhatott/láthatott. Nagyon nehéz volt.
A zenekar egyik tagja a szünetben megkérdezte, hogy milyen filharmonikusokkal és kórussal együtt játszani?
— Nem jó.
— ?
— Nem jó, mert maga a darab műdal, a zeneszerző játszik, apró eltérésekkel a zenészek idegein, nehéz, hosszú, kiismerhetetlen, ÓRIÁSI A FELELŐSSÉG! Legalább kétszázan játsszuk és a dupla koncerten háromezren hallgatják.
— De gyönyörű!
— Igen, megismételhetetlenül gyönyörű!

Így lett az első magyar skótdudás a Braveheart, a Tradíció-Szabadság-Skócia tolmácsolója. Semmiért nem adnám ezt az érzést! Öt percre én voltam Wallace dudása! Ott álltam Wallace és Mel Gibson mellett! Ott álltam ugyanúgy, mint Stirlingben, az emlékműnél. Nem eljátszottam, hanem benne voltam a skót történelemben!

Kéri György, első magyar skótdudás


Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.